Döntsd el magyar, mondd ki a szót! Itt visszalépni nem lehet! Az ifjúság acél-szíve a forróságtól megreped!- Döntsd el magyar, döntsd el diák, és fonjunk lánccá a kezünk! Döntsd el, ki élsz itt e honban velünk jössz-e? Vagy ellenünk?
Ébredj magyar! Ma aludni gyalázat! Vakondok szerep! Jöjj el közénk égő szívvel s emeld fel büszkén a fejed! Birka-fejjel gyávák járnak! Napra - néző a mi szemünk! Ne várj tovább! Ma határozz! Velünk jössz-e? Vagy ellenünk?
Felgyújtottuk a szíveinket, szemünkben villámfény lobog, hozzátok szólunk fásult falvak, ébredő magyar városok! Mi lettünk ma a vérkeringés, új indulókat ver szívünk. Tudni akarjuk, még ma! Tudni! Ki van velünk és ellenünk?
Utódai a mártíroknak- mi döntsük el a holnapunk! Bitófák nőnek virágok közt, ha nem merünk, ha hallgatunk!- Kiégetik a lelkeinket, férgek marják az életünk! Holnap késő már! Ma kiáltson: Ki van velünk és ellenünk!
(1956. október 24.)
Magyar Élő Mondák, Melyek éltetik Hőseink emlékét, Erősítik a Magyar Hitet, Így óvják a Hazaszeretetet. N.Z.
A magyarmondak@gmail.com e-mail címen szívesen állunk rendelkezésére, a rendeles.magyarmondak@gmail.com e-mail címen pedig meg tudja rendelni termékeinket mindenkori készletünk erejéig.
Rólunk beszélnek minden nyelven sikong az éter és csodál: „Dávid harcol Góliát ellen."
Népmilliók aggódva nézik, hányan indulnak halni még? S küldi a nép ifjú vitézit.
Fiatalok, még alig éltek s füttyőngő golyók hangja közt támadnak neki a pribéknek.
Nem akartunk híresek lenni, ilyen áron meg semmiképp, hisz' bánatunk már végtelennyi,
de nekünk mindig az jutott, hogy a világ minket csodáljon s fiaink kapják a golyót:
Kint ágyú szól, gyors lövés pattan, a falról Petőfi figyel, ahogy járkálok egymagamban.
Így járkált ő is átkozódva „Európa újra csendes..." csak minket húz a sors karóba,
csak minket öl száz év után is ugyanaz, aki hajdan ölt; hogy hányan hullunk? - sose számít.
M á s o k csodálják bátorságunk mi meg naponta meghalunk, dzsida, s golyó veri át hátunk,
de megmutatjuk a világnak, hogy mikor mindenki lapul s csak a "rádiók kiabálnak,
mint akinek már mindenképpen minden mindegy, hát Életet adunk Szabadságért cserébe.
És ha a Sors minket így büntet, mert hogy tűrtünk tíz éven át, felmutatjuk véres fejünket,
s tudjuk, hogy mindent megbocsát.
Budapest, 1956. október 29. Irodalmi Újság, 1956. november 2.
Magyar Élő Mondák, Melyek éltetik Hőseink emlékét, Erősítik a Magyar Hitet, Így óvják a Hazaszeretetet. N.Z.
A magyarmondak@gmail.com e-mail címen szívesen állunk rendelkezésére, a rendeles.magyarmondak@gmail.com e-mail címen pedig meg tudja rendelni termékeinket mindenkori készletünk erejéig.
ott zsarnokság van nemcsak a talpraálltan harsogott éljenekben, hurrákban, énekekben,
hol zsarnokság van, ott zsarnokság van nemcsak az ernyedetlen tapsoló tenyerekben,
kürtben, az operában, épp oly hazug-harsányan zengõ szoborkövekben, színekben, képteremben,
külön minden keretben, már az ecsetben; nemcsak az éjben halkan sikló gépkocsizajban
s abban, megállt a kapualjban;
hol zsarnokság van, ott van jelenvalóan mindenekben, ahogy rég istened sem;
ott zsarnokság van az óvodákban, az apai tanácsban, az anya mosolyában,
abban, ahogy a gyermek idegennek felelget;
nemcsak a szögesdrótban, nemcsak a könyvsorokban szögesdrótnál jobban butító szólamokban;
az ott van a búcsúcsókban, ahogy így szól a hitves: mikor jössz haza, kedves;
az utcán oly szokottan ismételt hogy-vagy-okban, a hirtelen puhábban szorított kézfogásban,
ahogy egyszercsak szerelmed arca megfagy, mert ott van a légyottban,
nemcsak a vallatásban, ott van a vallomásban, az édes szó-mámorban, mint légy a borban,
mert álmaidban sem vagy magadban, ott van a nászi ágyban, elõtte már a vágyban,
mert szépnek csak azt véled, mi egyszer már övé lett; vele hevertél, ha azt hitted, szerettél,
tányérban és pohárban, az ott van az orrban, szájban, hidegben és homályban, szabadban és szobádban,
mintha nyitva az ablak, s bedõl a dögszag, mintha a házban valahol gázfolyás van,
ha magadban beszélgetsz, õ, a zsarnokság kérdez, képzeletedben se vagy független,
fönt a Tejút is már más: határsáv, hol fény pásztáz, aknamezõ; a csillag: kémlelõ ablak,
a nyüzsgõ égi sátor: egyetlen munkatábor; mert zsarnokság szól lázból, harangozásból,
a papból, kinek gyónol, a prédikációból, templom, parlament, kínpad: megannyi színpad;
hunyod-nyitod a pillád, mind az tekint rád; mint a betegség, veled megy, mint az emlék;
vonat kereke, hallod, rab vagy, rab, erre kattog; hegyen és tenger mellett be ezt lehelled;
cikáz a villám, az van minden váratlan zörejben, fényben, a szív-hökkenésben;
a nyugalomban, e bilincs-unalomban, a zápor-zuhogásban, az égigérõ rácsban,
a cellafal-fehéren bezáró hóesésben; az néz rád kutyád szemén át,
s mert minden célban ott van, ott van a holnapodban, gondolatodban, minden mozdulatodban;
mint víz a medret, követed és teremted; kémlelõdsz ki e körbõl? õ néz rád a tükörbõl,
õ les, hiába futnál, fogoly vagy s egyben foglár; dohányod zamatába, ruháid anyagába,
beivódik, evõdik velõdig; eszmélnél, de eszme csak övé jut eszedbe,
néznél, de csak azt látod, mit õ eléd varázsolt, s már körbe lángol erdõtûz gyufaszálból,
mert amikor ledobtad, el nem tiportad; s így rád is õ vigyáz már, gyárban, mezõn, a háznál,
s nem érzed már, mi élni, hús és kenyér mi, mi szeretni, kívánni, karod kitárni,
bilincseit a szolga maga így gyártja s hordja; ha eszel, õt növeszted, gyermeked neki nemzed,
hol zsarnokság van, mindenki szem a láncban; belõled bûzlik, árad, magad is zsarnokság vagy;
vakondként napsütésben, így járunk vaksötétben, s feszengünk kamarában, akár a Szaharában;
mert ahol zsarnokság van, minden hiában, a dal is, az ilyen hû, akármilyen mû,
mert ott áll eleve sírodnál, õ mondja meg, ki voltál, porod is neki szolgál.
(1950)
Illyés Gyula (1902—1983) költõi és írói munkájának nagy részét a magyar nép sorskérdéseinek szentelte. 1945 elõtt a társadalmi igazságtalanság ellen szólalt fel, a háború idején a magyarok frontra terelése ellen tiltakozott, majd õ volt az, aki a legkövetkezetesebben harcolt az elszakított területeken élõ honfitársainkért. Az 1948 utáni diktatúra idején sokáig csak burkolt formában fejezhette ki tiltakozását.
A költõ 1950-ben, a letartóztatások, bebörtönzések és kivégzések idején írta meg Egy mondat a zsarnokságról címû versét. A mû a sajtóban csak az 1956-os forradalom napjaiban jelenhetett meg. A verset ezután ismét tilalom alá helyezték, és csak 1988-ban láthatott napvilágot Illyés gyûjteményes kötetében. 1956-ban azonban ismertté vált, s az emberek titokban másolgatták, terjesztették. Nyugatra szakadt hazánkfiai is kiadták, hanglemezen és magnószalagon hallgatták a költõ saját elmondásában. A költemény a tilalom éveiben is szolgálta a magyarság igazságszeretetét, lelki egészségét.
Címéhez híven, egyetlen mondatban fejezi ki a vers Illyés Gyula véleményét a Rákosi-diktatúráról. Vádló szava érvényes minden államrendszerre, amely a vers betiltásával ismeri be önnön zsarnokságát. A hatalmas körmondat az élet minden területén megmutatja, hogy a zsarnokság miként hódít az emberi viszonyokban, a magán- és közéletben éppúgy, mint a lélekben.
A vers sajátsága, hogy a körmondatban az elsõ versszaktól kezdve megteremti a halmozás feltételeit. Úgy sorolja fel a zsarnokság ismérveit, hogy a nemcsak szóval elõkészíti a következõ ismérvek sokaságát. Így érezteti, hogy a zsarnokság mindent áthat. Nemcsak a fegyveres hatalom legdurvább tetteivel tombol, hanem belopja magát az ember magánéletébe, megmérgezi a családot, a munkát, a szerelmet. Az ember végül már önmagában hordozza a zsarnokságot.
A dolog közepébe vág, s mindjárt a lényegre tér a költõ. A szöveg egyre szenvedélyesebb. A versszerkezet is érezteti, hogy miként szorul a hurok a rabságban tartott ember körül. A vallatószobáktól, a börtöncelláktól, a bírói ítélettõl, a kivégzésektõl és a titkon elföldelt halottaktól a belsõ meggyõzõdésünkig mindenütt jelen van az elnyomó hatalom. Az ember életét áthatja a zsarnokság legfõbb eszköze, a félelem. Ez teszi a mindennapi embert alakoskodóvá, képmutatóvá. Ez készteti a tömeget a vezérek ünneplésére. Ez teszi hajlandóvá a mûvészt arra, hogy szobrot állítson a zsarnoknak. Már a gyermekeket úgy nevelik, hogy el ne árulják szüleik véleményét, mert akkor meghurcolják õket. Hazudni kell egymásnak s önmagunknak. Aggódni kell folyamatosan: vajon hazajön-e a párunk, ha sokáig elmarad. Eszünk a zsarnokság rugója szerint jár. Hazudik a pap a szószéken, ha nem akar börtönbe kerülni. Eltorzul ízlésünk, feladjuk gondolatainkat. Végül a költõ hiábavalónak nevezi versét, hûsége bizonyítékát is: a zsarnokság ellen nem tehet semmit. Tudja, a zsarnokság a mûveket is kihasználja. Ha nem tiltja be, akkor meghamisítja, a maga hasznára fordítja.
Parányi jelenetek villannak fel. Mind a zsarnokság valamilyen formáját világítja meg. Megjelennek rabok, amint kopogtatásukkal Morse-jeleket váltanak, feltárul a kivégzõfal, ahol dobszóra vezényelnek sortüzet, látjuk a megfélemlítetteket szájuk elé emelt ujjal, amint pisszt intenek — és így tovább.
(forrás: http://www.nemzetismeret.hu/?id=4.55)
Magyar Élő Mondák, Melyek éltetik Hőseink emlékét, Erősítik a Magyar Hitet, Így óvják a Hazaszeretetet. N.Z.
A magyarmondak@gmail.com e-mail címen szívesen állunk rendelkezésére, a rendeles.magyarmondak@gmail.com e-mail címen pedig meg tudja rendelni termékeinket mindenkori készletünk erejéig.
„Gyalázat", sziszegik az utcán. Ezt nem bírod ki", suttogod. Mindenki tudja, hogy megölték, megölték őt a gonoszok. kétszer gyilkoltuk meg Petőfit mi, kétszer gyilkos oroszok.
Először ott állt Segesvárnál és noteszébe jegyezett, amíg Miklós cár tüzérsége szaggatta fel a terepet, aztán egy ulán szuronyával átdöfte és ő elesett. Nyomorult folyadék az élet, egy apró lyukon átszalad; de láng a szellem, amely éget s nem huny ki a parázs alatt.
A tizenkilencedik század után eljött a huszadik Az elnyomás még gyilkosabb lett és Petőfi nem nyughatik Nem nyughatik, mert a szabadság Szomja égető és örök, S most újra ott áll népe élén És a magyar költők között.
Másodszor is meggyilkoltátok, Rommá lőttétek otthonát, Ti, túlerőben dicsőséges S nők ellen vitéz katonák. Szovjet katonák, három kellett Egy magyarra belőletek, Nagy Imrét orvul elfogtátok, Sziszegés minden szavatok Amit Dudásnak, Maléternek Meg a többinek adtatok.
Kétszer öltétek meg Petőfit, Pöffeszkedhettek győztesek! Az orosz nép tán szétszakítja A hálót, amit szőttetek És számon kéri majd Petőfi Mindkét halálát tőletek!
(Faludy György forditásában)
Magyar Élő Mondák, Melyek éltetik Hőseink emlékét, Erősítik a Magyar Hitet, Így óvják a Hazaszeretetet. N.Z.
A magyarmondak@gmail.com e-mail címen szívesen állunk rendelkezésére, a rendeles.magyarmondak@gmail.com e-mail címen pedig meg tudja rendelni termékeinket mindenkori készletünk erejéig.
A képekre kattintva a www.turania.hu oldal vonatkozó oldalára lehet jutni!
Magyar Élő Mondák, Melyek éltetik Hőseink emlékét, Erősítik a Magyar Hitet, Így óvják a Hazaszeretetet. N.Z.
A magyarmondak@gmail.com e-mail címen szívesen állunk rendelkezésére, a rendeles.magyarmondak@gmail.com e-mail címen pedig meg tudja rendelni termékeinket mindenkori készletünk erejéig.
Magyar Élő Mondák, Melyek éltetik Hőseink emlékét, Erősítik a Magyar Hitet, Így óvják a Hazaszeretetet. N.Z.
A magyarmondak@gmail.com e-mail címen szívesen állunk rendelkezésére, a rendeles.magyarmondak@gmail.com e-mail címen pedig meg tudja rendelni termékeinket mindenkori készletünk erejéig.
