ALEXANDR GUIDONI - Petőfi bosszúért kiált

2016. október 20. 20:45 - Magyar Mondák

magyar_mondak_1956.jpg

 


„Gyalázat", sziszegik az utcán.
Ezt nem bírod ki", suttogod.
Mindenki tudja, hogy megölték,
megölték őt a gonoszok.
kétszer gyilkoltuk meg Petőfit mi,
kétszer gyilkos oroszok.

Először ott állt Segesvárnál
és noteszébe jegyezett,
amíg Miklós cár tüzérsége
szaggatta fel a terepet,
aztán egy ulán szuronyával
átdöfte és ő elesett.
Nyomorult folyadék az élet,
egy apró lyukon átszalad;
de láng a szellem, amely éget
s nem huny ki a parázs alatt.

A tizenkilencedik század
után eljött a huszadik
Az elnyomás még gyilkosabb lett
és Petőfi nem nyughatik
Nem nyughatik, mert a szabadság
Szomja égető és örök,
S most újra ott áll népe élén
És a magyar költők között.

Másodszor is meggyilkoltátok,
Rommá lőttétek otthonát,
Ti, túlerőben dicsőséges
S nők ellen vitéz katonák.
Szovjet katonák, három kellett
Egy magyarra belőletek,
Nagy Imrét orvul elfogtátok,
Sziszegés minden szavatok
Amit Dudásnak, Maléternek
Meg a többinek adtatok.

Kétszer öltétek meg Petőfit,
Pöffeszkedhettek győztesek!
Az orosz nép tán szétszakítja
A hálót, amit szőttetek
És számon kéri majd Petőfi
Mindkét halálát tőletek!

(Faludy György forditásában)

Szólj hozzá!

Kiemelt viszonteladónk a Turánia!

2016. október 18. 23:26 - Magyar Mondák

magyarmondakturania.jpg

 

A képekre kattintva a www.turania.hu oldal vonatkozó oldalára lehet jutni!

1956 Csillag Hullás cipzáras pulóver - fekete

1956 Csillag Hullás kapucnis cipzáras pulóver - fekete

1956 Csillag Hullás női póló - fekete

1956 Csillag Hullás póló - fekete

1956-2016 cipzáras pulóver - fekete

1956-2016 kapucnis cipzáras pulóver - fekete

1956-2016 női póló - fekete

1956-2016 póló - fekete

 Attila vezérünk póló - fekete

Attila vezérünk póló - keki

Hunok csataja póló- fekete

Hunok csatája póló- keki

Turul póló - fehér

Turul póló - natúr

 

Szólj hozzá!

Wass Albert: A láthatatlan lobogó

2016. október 18. 22:13 - Magyar Mondák

magyar_mondak_lobogo.jpg

 

Wass Albert:

A láthatatlan lobogó

 

Konok hűséggel hordozom

az úttalan bozótokon.

Seb a vállam és seb a markom,

de fogom, viszem és megtartom.

S fogcsikorgatva hirdetem:

nem ért véget a küzdelem!

Mert valami még megmaradt.

Görcs zsibbasztja a markomat,

de markomban még itt a Szó:

a láthatatlan lobogó!

Ereklyém. Kincsem. Fegyverem

Magosra tartom s lengetem!

És védem, foggal és körömmel!

Vad dühvel és őrült örömmel!

És mentem, mindeneken által,

íntépő, végső akarással!

Dúlt otthonom rég összedőlt.

Kifordult alólam a föld.

Társaimat ár elsodorta.

Mögöttem ég a poklok pokla.

Előttem vad sziklák merednek.

De nekivágok a meredeknek!

Mert élek még! Ha törten is,

ha vérben is, ha görcsben is.

még ha utolsó is vagyok

kit az özönvíz meghagyott,

de harcom végigharcolom

s a lobogót megmarkolom!

Megmarkolom és nem hagyom,

ha le is szakad a két karom,

ha két lábam térdig kopik:

de feljutok a csúcsokig!

S utolsó jussomat, a Szót,

ezt a szent, tépett lobogót

kitűzöm fent az ormokon

s a csillagoknak meglobogtatom!

 

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása