Wass Albert - 1956 – Hősök és hóhérok

2016. október 07. 16:12 - Magyar Mondák

(The Hungarian Quarterly, USA, October,1986) /ford.: Kovács Attila Zoltán/

Harminc esztendővel ezelőtt Közép-Európának, talán még magának a Szovjetuniónak a sorsa is egy vékony szalmaszálon függött, mely bármikor elszakadhatott volna, s akkor megszabadította volna a világot a kommunista mételytől. Ezt a ritka történelmi eseményt, mely tele volt addig soha nem látott lehetőségekkel, az egyik leghősiesebb és bizonyosan a legpatetikusabb forradalom váltotta ki, melyet a világ valaha is látott. Ez az 1956. októberi magyar forradalom, melyet az ifjúságnak a szabadság utáni ösztönös lelkesedése táplált. Ez volt a történelem folyamán az egyetlen olyan feljegyzett forradalom, melyben mindkét nem tagjai, 11 éves kortól felfelé ezrével vettek részt tevékenyen, saját maguk által szervezett harci alakulatokban. Tankokat robbantottak fel, gépfegyvereket kezeltek, és kiszorították Budapestről az orosz katonákat, miközben szovjet katonák ezreinek tiszteletét és együttérzését vívták ki, akik dezertáltak alakulataikból, hogy együtt harcoljanak velük egy "szabadságnak" nevezett eszményért, amit ők maguk soha nem éltek meg, mégis képesek voltak azonosulni vele saját ifjúságuk veleszületett hajlama okán. Ma, harminc évvel később, gazdag és inspiráló irodalom áll rendelkezésre, mely leírja ennek a heroikus küzdelemnek egyes fejezeteit. Igazán sajnálatos, hogy a világ angolul beszélő része még mindig nem férhet hozzá ehhez a kortárs eposzhoz, mivel az amerikai kiadók nem hajlandók felkavarni a "liberális uralkodó osztályt", amely immáron egy évszázada puskával a kezében sírbakol az amerikai közvélemény felett, gondosan őrizve a kínos titkot, miszerint az emberiség felszabadulásáért folytatott mindkét győzedelmes világháború a tárgyalóasztaloknál vereséggel ért véget. A jó öreg Joszif Sztálinról és segítőiről kiderült, hogy gengszterek és gyilkosok, és az "idealisták", akik segítséget nyújtottak nekik emberek millióinak leigázásához, a valóságban csupán eszközök voltak egy addig soha nem látott mértékű tömeggyilkosságban. Ezért a szabadságért küzdő gyermekek ezreinek hősies sagája tabutéma, mert felzaklathatja az "érzékeny szíveket", akik akarva vagy akaratlanul okozói voltak az 1956-os magyar forradalom véres bukásának, és bizonyos
értelemben 50. 000 fiú és leány brutális kivégzéséért is felelősek lehetnek. Két kritikus hét volt 1956 októberében, amikor az egész világ, főleg Kelet- és Közép-Európa lakói lélegzetüket visszatartva várták, mit cselekszik majd Amerika. Lengyelország, Ukrajna, Csehszlovákia, Románia lakói, a Szovjetunión belüli leigázott népek, maguk az orosz emberek is készek voltak lerázni magukról a "kommunista igát" – egy olyan uralmat, amelyet sokkal parányibb kisebbség irányított, mint amit ma a fehérek Dél-Afrikában képviselnek. Készek voltak, de elég bölcsek ahhoz, hogy várjanak egy jelre, mely biztosította volna őket arról, hogy az 1944 - 45-ös események nem ismétlődnek meg. Nem feledték el a vérest megtorlást azokkal szemben, akik megkísérelték kihasználni a háború nyújtotta lehetőséget arra, hogy kivívják nemzeti függetlenségüket: a 200.000 ukrán, 150.000 lengyel és 150.000 horvát megkínzását és kivégzését, hogy csak néhányat említsünk a kommunisták által a II. világháború után véghez vitt tömeggyilkosságok közül. Ezek a rettenetes emlékek a szabadság után sóvárgókat igen óvatossá tették. Minden szem Washingtonra irányult: elismeri-e az amerikai kormány Magyarország forradalmi kormányát addig, amíg szabad választásokat lehet tartani? Tényleg segít-e majd Amerika azokat, akik magukon segítenek, ahogy a Szabad Európa Rádió és az Amerika Hangja ígérgette éveken át, több nyelven? Aztán jött a sokk: az Egyesült Államok kormánya nem ismerte el az új magyar kormány nagykövetét a magyar állam új, ideiglenes képviselőjének. Kétheti várakozás után a Vörös Hadsereg teljes erejével tért vissza, és néhány napon belül elfojtotta a felkelést. Ma már bizonyított tény, hogy a szovjet hadsereg főparancsnoka szükségesnek tartotta elhitetni a megszálló katonákkal: a brit imperialistákkal harcolnak a Szuezi-csatornáért, azért, hogy megakadályozzák a magyar fiatalság iránti együttérzés okozta tömeges dezertálást. Szemtanúk arról számolnak be, hogy az orosz katonák erősködtek, hogy Budapestnél a Duna a Szuezi-csatorna, amelyet a britek uralma alól
kell felszabadítaniuk. A forradalom leverése után Andropov – a Szovjetunió képviselőjeként – és Kádár, a bábkormány feje, akit Andropov ültetett a hatalomba, olyan büntető tisztogatást vittek végbe, mely a magyar nemzet teljes történelme során csak az 1945 - 46-os eseményeihez mérhető. Százötvenezer magyart végeztek ki, ítéltek munkatáborra vagy deportáltak a Szovjetunióba; köztük ötvenezer 11 - 17 év közötti gyermeket. Ezeknek a gyerekeknek egy része évekig várt szovjet börtönökben arra, hogy bűnözőként felakasszák őket, azt bizonyítandó, hogy a Szovjetunió "civilizált ország", ahol 18 év alatti gyermekeket nem lehet kivégezni. Tudjuk jól, hogy régi sebeket feltépni sosem népszerű cselekedet. Mindazonáltal a jövő érdekében fontos, hogy ne feledjük, kik a jók és kik a rosszak. Különösen azért, mivel az amerikai sajtó liberális hatalma értesüléseit bizonyos belügyminisztériumi "forrásokra" alapozza, és azon tüsténkedik, hogy elhitesse az amerikai emberekkel azt, hogy Kádár, Magyarország kommunista ura gyengéd és jóakaratú atyja népének, és sikeresen túljár orosz gazdái eszén azáltal, hogy lassanként szabad piacgazdaságot épít fel Magyarországon. Azzal talán egyetérthetünk, hogy Kádár bizonyos mértékig enged a nép nyomásának, és talán keményen munkálkodik azon, hogy bizonyos fokú jólétet teremtsen, csak hogy befogja a szájukat. Azonban nem lehet és nem szabad elfelednünk, hogy harminc esztendővel ezelőtt ő volt az az önkéntes hóhér, aki vakon végrehajtotta Andropov parancsait és 50.000 gyereket juttatott bitóra. Van egy magyar mondás, mely szerint kutyából nem lesz szalonna. El ne feledjük ezt! Magyarország történelmében, ahogy bármely más nép történelmében is, vannak hősök és vannak hóhérok. A nemzet, de az egész emberi faj sorsa is attól függ teljes egészében, hogy a jövőben e kettő közül melyik lesz hatalmon.

 

magyarmondak_profilkep.jpg

Magyar Élő Mondák,
Melyek éltetik Hőseink emlékét,
Erősítik a Magyar Hitet,
Így óvják a Hazaszeretetet.
N.Z.

 

A magyarmondak@gmail.com e-mail címen szívesen állunk rendelkezésére, a rendeles.magyarmondak@gmail.com e-mail címen pedig meg tudja rendelni termékeinket  mindenkori készletünk erejéig. 

Keressen minket a facebookon is: https://www.facebook.com/magyarmondak/

Weboldalunk: www.magyar-mondak.hu

Szólj hozzá!

Készül a 60. évfordulóra Forradalmi termékcsoportunk!

2016. augusztus 30. 13:21 - Magyar Mondák

magyarmondak1956.jpg

 

Legyünk büszkék Hőseinkre, kik vérüket adták a Magyar Szabadságért!

Hamarosan érkező új termékeinkkel szeretnénk tisztelegni emlékük előtt.

 

Márai Sándor: Mennyből az angyal


MENNYBŐL AZ ANGYAL – MENJ SIETVE
Az üszkös, fagyos Budapestre.
Oda, ahol az orosz tankok
Között hallgatnak a harangok.
Ahol nem csillog a karácsony.
Nincsen aranydió a fákon,
Nincs más, csak fagy, didergés, éhség.
Mondd el nekik, úgy, hogy megértsék.
Szólj hangosan az éjszakából:
Angyal, vigyél hírt a csodáról.

Csattogtasd szaporán a szárnyad,
Repülj, suhogj, mert nagyon várnak.
Ne beszélj nekik a világról,
Ahol most gyertyafény világol,
Meleg házakban terül asztal,
A pap ékes szóval vigasztal,
Selyempapír zizeg, ajándék,
Bölcs szó fontolgat, okos szándék.
Csillagszóró villog a fákról:
Angyal, te beszélj a csodáról.

Mondd el, mert ez világ csodája:
Egy szegény nép karácsonyfája
A Csendes Éjben égni kezdett –
És sokan vetnek most keresztet.
Földrészek népe nézi, nézi,
Egyik érti, másik nem érti.
Fejük csóválják, sok ez, soknak.
Imádkoznak vagy iszonyodnak,
Mert más lóg a fán, nem cukorkák:
Népek Krisztusa, Magyarország.

És elmegy sok ember előtte:
A Katona, ki szíven döfte,
A Farizeus, ki eladta,
Aki háromszor megtagadta.
Vele mártott kezet a tálba,
Harminc ezüstpénzért kínálta
S amíg gyalázta, verte, szidta:
Testét ette és vérét itta –
Most áll és bámul a sok ember,
De szólni Hozzá senki nem mer.

Mert Ő sem szól már, nem is vádol,
Néz, mint Krisztus a keresztfáról.
Különös ez a karácsonyfa,
Ördög hozta, vagy Angyal hozta –
Kik köntösére kockát vetnek,
Nem tudják, mit is cselekesznek,
Csak orrontják, nyínak, gyanítják
Ennek az éjszakának a titkát,
Mert ez nagyon furcsa karácsony:
A magyar nép lóg most a fákon.

És a világ beszél csodáról,
Papok papolnak bátorságról.
Az államférfi parentálja,
Megáldja a szentséges pápa.
És minden rendű népek, rendek
Kérdik, hogy ez mivégre kellett.
Mért nem pusztult ki, ahogy kérték?
Mért nem várta csendben a végét?
Miért, hogy meghasadt az égbolt,
Mert egy nép azt mondta: „Elég volt.”

Nem érti ezt az a sok ember,
Mi áradt itt meg, mint a tenger?
Miért remegtek világrendek?
Egy nép kiáltott. Aztán csend lett.
De most sokan kérdik: mi történt?
Ki tett itt csontból, húsból törvényt?
És kérdik, egyre többen kérdik,
Hebegve, mert végképp nem értik –
Ők, akik örökségbe kapták –:
Ilyen nagy dolog a Szabadság?

Angyal, vidd meg a hírt az égből,
Mindig új élet lesz a vérből.
Találkoztak ők már néhányszor
– A költő, a szamár, s a pásztor –
Az alomban, a jászol mellett,
Ha az Élet elevent ellett,
A Csodát most is ők vigyázzák,
Leheletükkel állnak strázsát,
Mert Csillag ég, hasad a hajnal,
Mondd meg nekik, –
mennyből az angyal

New York, 1956.

 

magyarmondak_profilkep.jpg

Magyar Élő Mondák,
Melyek éltetik Hőseink emlékét,
Erősítik a Magyar Hitet,
Így óvják a Hazaszeretetet.
N.Z.

 

A magyarmondak@gmail.com e-mail címen szívesen állunk rendelkezésére, a rendeles.magyarmondak@gmail.com e-mail címen pedig meg tudja rendelni termékeinket  mindenkori készletünk erejéig. 

Keressen minket a facebookon is: https://www.facebook.com/magyarmondak/

Weboldalunk: www.magyar-mondak.hu

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása